Tanz-ház

mindenhol hó amerre csak ellátsz. kibaszott nagy fehér lepedők itt ott
sárga foltokkal. néhol akad egy barna is. mindenki tök nyugodtan ül otthon,
általában zabál, hogy megnyugodjon a lelke. én is eszem, minek titkoljam
itt ülök, nyomogatom ezt a szart és tömöm magamba a húst, a salátát, tojást
szól a zene, azt hiszem én váltom meg a világot, 10 perc múlva pedig értetlenül
fogok állni a saját magam által feltett kérdés előtt.
szóval ahogy már említettem, mindenki otthon ül. boldogok. néha veszekednek
de csak olyan dolgokon hogy ki tegye fel a csúcsdíszt vagy hogy miért nem vetted
meg inkább a fa testápolót az anyósnak, mert az olcsóbb meg jobban is szereti.
de alapvetően harmónia ül a házakon, a lakókon. különös állapot ez. egy faluban
kiváltképp. itt mindig van valami. valaki vakol, a másik fát vág, fűrészel esetleg szánt.
de mindig van valami. most nincs, az emberek benn ülnek a házban és átadják magukat a giccsnek.
mert azt mondják, egyszer egy évben kell. és valóban, megnyugszanak, mert azt diktálta beléjük
a kultúrájuk hogy ilyenkor ember ülj otthon legyél az asszonnyal a gyerekkel, lehetőleg a macskát
is diszítsd fel, mert különben lelki beteg lesz és viheted az állatorvoshoz, mert a gyerek rinyálni
fog ha megdöglik szegény pára.
ezek az emberek így fognak mostmár minden évet eltölteni. minden egyes kurva évet az életükből.
én is a legjobb úton haladok hogy ugyanilyen unalmasan töltsem a maradok 10-20-30-40 évet. nekem
ez nem megy. úgy érzem magam mintha beragadtam volna egy faluba, amit örökre körbezárt a hó, kaját
helikopterrel hoznak be, meg ha vannak állataid akkor van húsod. de a legrosszabb az egészben, hogy
a külvilág megmarad. van internet, van tv. mindent tudsz. tudsz érintkezni a kintiekkel, hallod a híreket
a jó kis bulikról a beszámolókat. menekülni akarsz, de itt a család, akiknek kell a segítség. mit teszel?